Hirtelen úgy éreztem mennem kell. Most is, akkor is.
Fogtam hát magam és visszaindultam. Egészen könnyen ment, elvégre a halálomat már láttam ezelőtt. Felpattantam a jól bevált "past life vonatra", beültem a fekete alak mellé, aki mindig elkísér és egyenesen Amerikába robogtunk vissza. 1800-as évek vége, nagyváros, nyüzsgés. Terebélyes épület, szállodaszerű, a színei csupa sárga és arany. Egy évszámot látok meg egy újságon: 1896. Állok az ajtóban, lábam mellett kis utazóbőrönd, kezemben valamiféle vastag füzet. Törékenynek érzem magam, de nem csak a hotel méretei miatt. Kicsi vagyok, nem éppen férfias alkat, de jó kedélyű, kedves és népszerű.
"Are you alone? Do you have friends or family around?"
Egyedül. Belegondolok... Sehol, senki nem vár igazán. Ide valamiért egyedül jöttem és működik.
"Happiest moment of you life?"
Megterveztem, elkészült és működik. Nagy és számomra gyönyörű. Nem látom pontosan, hogy mi az. Mérnök vagyok, egyetlen szerelmem a gépek voltak. Emberek jönnek-mennek és gratulálnak. Valaki messziről kiabál: "William, hey William!" Szóval így hívnak. A vezetéknév nem ment.
"Most important moment of your life?"
Állok a hajón és már tudom, hogy most jön az, amit már láttam párszor ezelőtt. Felkészültem rá, viszek magammal mindent, amit kell. Csak pár gyakorlati dolog, a tervezés, a gépek, az analízis, az egyedüllét. A legfontosabb próbatétel azonban most jön. Itt tudok-e hagyni mindent, mikor tudom, hogy menni kell. Igen, egy pillanat az egész, nincs senki mellettem. Valami beránt a sötét vízbe, egészen mélyre. Felnézek, sárgás fény dereng a fekete víz felett. A testem még elindul felfelé, de a lelkem már úton van tovább, nem várja meg a fizikai halált.
Nem volt rémisztő, nem volt fájdalmas, nem volt elszomorító. Egy lecke, amire talán A+ járt. Könnyű és tökéletes továbblépés volt.
William Scully died in 1896 - His Fate a Subject of a Good Deal of Mystery.
Dear New York Times,
Just a little correction: I did not fall over the side of the boat accidentally. I was dragged by the boat and I chose this end for myself.
Kind Regards,
William Scully
Bp. 2009
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése