Tükör

Az embert mindig azzal szembesítik, amit magában nem tud elfogadni. Ez a lényege a Tükör-törvénynek.
Gondolkoztál már el azon, hogy miért van az, hogy egyes emberi tulajdonságok szinte már-már irracionális ellenszenvet váltanak ki belőled? Hogy miért nem bírod elviselni, hogy mást bőbeszédűnek, pletykásnak, szétszórtnak, lelkileg gyengének, elvakultnak, kiszolgáltatottnak vagy esetleg erőszakosnak látsz? És jött-e már ilyenkor az egodtól a magyarázkodás, hogy "Hát ki szereti az erőszakos embereket, vagy akár a gyengéket?" Teljesen normális az, hogy egyes dolgok ennyire taszítanak, megijesztenek, vagy felidegesítenek?
Nincsenek véletlenek, nincsenek történések, érzések, gondolatok ok nélkül. Ezt már mindenki tudja, aki elindult az úton és akiben van belátás. Ez mindennek az alapja. Ez az egyik legintezívebb és legalapszintűbb leckénk, amit meg kell tanulnunk.
Hát akkor hogy is működik a mi személyes tükrünk? Azzal kell találkozzunk, azzal kell megbírkóznunk, amivel önmagunkban kell szembesülnünk. Most gondolkozz el, hogy mi volt az a tulajdonság, amivel legutóbb nagyon kizökkentettek az egyensúlyodból, amivel felidegesítettek, amitől elborzadtál.
Megvan?
Remek. Már csak rágondolni is felzaklató, ugye? Érzed, hogy ez a szintű reakció már-már nem természetes? Érzed, hogy ez a valami, valahol nagyon mélyen, legbelül bánt?
Most jön a nehéz rész. Légy őszinte. Figyelj befelé. Lásd meg, hogy az a bizonyos dolog ott bújkál benned. A saját személyiségedben, lelkedben ott csücsül egy kis sarokban, amit magad előtt sem szívesen társz fel. Fogadd el, hogy benned van, dolgozd fel és értsd meg. Lehet, hogy ehhez nagyon messzire kell menned. Lehet, hogy a munkahelyeden alakult ez ki benned, vagy gyermekkorodban, de megyek messzebbre, lehet, hogy előző életed egyik blokkját cipeled magaddal akar évszázadok óta. Néha ez nem megy egyedül, néha kell a segítség, néha kell valaki, aki minket kívülről lát és aki nem ítélkezik. Hosszú éves barátságok, pszichológus-látogatások sem elegendők gyakran ahhoz, hogy egy-egy ilyen mélyen elásott dolgot a felszínre hozzunk, megértünk és megemésszünk. Ilyenkor ne féljünk körülnézni, megnyílni és megtalálni a segítséget. Néha egy olyan embertől jön a legfontosabb sugallat, akiről soha nem gondoltuk volna, hogy bármi köze van a mi (lelki)életünkhöz.
Ha már egyszer ezt magadban és magaddal elintézted, felszabadultál, akkor tedd ugyanezt azzal az emberrel, aki mindezt kiváltotta belőled. Fogadd el, lásd végre tisztán és elfogadóan a másikat. Megnyugtató érzés, lecsendesítő.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy minden ember minden negatív tulajdonságát szeretnünk kell és tolerálnunk. Ami nem esik jól, attól távolodjunk csak el. Nem kell eltűrni az erőszakos ember agresszivitását, a hazugnak nem kell elfogadásból hinnünk, akinek folyton jár a szája, nem kell végighallgatnunk minden esetben. De azt tudnunk kell, hogy mit és kit miért kapunk. Szembesítés van kérem, napi szinten. Munkában, magánéletben, az utcán, a TV-ben, az álmainkban. Ezzel segít nekünk a Sors, Isten, a Teremtő, vagy ahogy neked tetszik, hogy önmagunkat jobban megismerjük, hogy lelkünk és tudatunk és fizikai valónk haladhasson az egység és a harmónia felé.

Minderről lehet hallani Paksi Zoltán asztrozófus rádió beszélgetésében: http://radio.tisztahangok.hu/archivum/04_asztrozofia_03_merleg

Ha kérdésed van, vagy segítséget kérnél, nyugodtan keress meg és megbeszéljük :)