Csak kérd

A tibeti szerzetesek kicsi színes zászlókra írják imáikat és fellógatják őket, hogy beléjük kapva a szél vigye őket tovább és repítse magasba. Ránk inkább az jellemző, hogy összekuporodva, magunkat féltve, borús hangulatban mormoljuk az imáinkat kicsinyes vágyaink elérése érdekében. Már ha egyáltalán tesszük.
Lehet, hogy szégyen, lehet hogy érthető, de nem imádkoztam soha igazán. Nem volt kit megszólítanom, nem éreztem, hogy felfelé kéne szólnom. Most már érzem merre kell fordulnom. Mindenfelé, magamba, másokhoz, fel, le. Most csak az számít, hogy értük történjen. Akik tagadásba, gúnyba, iróniába és önsajnálatba merülnek, akik csak üres közhelyként gondolnak arra, hogy "Segíts magadon és Isten is megsegít.". Sokszor ütközöm falakba és minden alkalommal csontig hatolóan fáj. A gúnyos elutasítás ugyanúgy célba érve fájdalmat okoz, mint a látszólagos elfogadás, de lelki bezárkózás. Régebben dühös voltam rájuk, saját kudarcomra és a látszólag igazságtalan kapcsolatokra. Biztosan majdnem mindenki szembesült már gúnyos nevetéssel, mikor a kezét akarta nyújtani. És talán sokan azt is érezték már, hogy könnyek fojtogatják a sajnálattól és a tehetetlenségtől, miközben egojuk tombolva pofozná fel a másikat, hogy kapjon végre a lelkéhez. Ne az eszéhez, az okozza a bajt. Forduljunk már végre a lelkünkhöz, nem törődve azzal, hogy mennyire "ciki", mennyire gyengék leszünk mi ezáltal mások szemében, mennyire kell letaposni a büszkeségünket.
Nekem mai napig is fáj. Próbálom legyőzni és megoldani, tudatosítani és valóban átérezni azt, hogy van, akin egyszerűen nem lehet segíteni. Mondok még kegyetlenebbet és lemondót: Van, akin nem is szabad. Senki nem választotta véletlenül nehéz sorsát, szenvedéseit. De mindenki csak annyi feladatot kap, amennyit meg tud oldani. Feladataink képességeinkhez vannak mérve, s ez gyakran nagyon igazságtalannak tűnik. El kell fogadni, el kell tudni engedni azt, akinek a szenvedést saját magának kell megélnie.
Nem csak a segítséget felajánlani megtanulni nehéz, de feldolgozni a visszautasítást, az talán a legnehezebb annak, aki életfeladatának tekinti a lélek gyógyítását. Próbáljunk hát túllépni, de ne közönnyel, hanem szeretettel. Aki készen áll befogadásunkra, a szeretet befogadására, a kinyílásra, az így is úgy is célba talál.
Küldjünk egy imát feltétel nélkül, szerteáradóan, szeretetteljesen értük.

Tükör

Az embert mindig azzal szembesítik, amit magában nem tud elfogadni. Ez a lényege a Tükör-törvénynek.
Gondolkoztál már el azon, hogy miért van az, hogy egyes emberi tulajdonságok szinte már-már irracionális ellenszenvet váltanak ki belőled? Hogy miért nem bírod elviselni, hogy mást bőbeszédűnek, pletykásnak, szétszórtnak, lelkileg gyengének, elvakultnak, kiszolgáltatottnak vagy esetleg erőszakosnak látsz? És jött-e már ilyenkor az egodtól a magyarázkodás, hogy "Hát ki szereti az erőszakos embereket, vagy akár a gyengéket?" Teljesen normális az, hogy egyes dolgok ennyire taszítanak, megijesztenek, vagy felidegesítenek?
Nincsenek véletlenek, nincsenek történések, érzések, gondolatok ok nélkül. Ezt már mindenki tudja, aki elindult az úton és akiben van belátás. Ez mindennek az alapja. Ez az egyik legintezívebb és legalapszintűbb leckénk, amit meg kell tanulnunk.
Hát akkor hogy is működik a mi személyes tükrünk? Azzal kell találkozzunk, azzal kell megbírkóznunk, amivel önmagunkban kell szembesülnünk. Most gondolkozz el, hogy mi volt az a tulajdonság, amivel legutóbb nagyon kizökkentettek az egyensúlyodból, amivel felidegesítettek, amitől elborzadtál.
Megvan?
Remek. Már csak rágondolni is felzaklató, ugye? Érzed, hogy ez a szintű reakció már-már nem természetes? Érzed, hogy ez a valami, valahol nagyon mélyen, legbelül bánt?
Most jön a nehéz rész. Légy őszinte. Figyelj befelé. Lásd meg, hogy az a bizonyos dolog ott bújkál benned. A saját személyiségedben, lelkedben ott csücsül egy kis sarokban, amit magad előtt sem szívesen társz fel. Fogadd el, hogy benned van, dolgozd fel és értsd meg. Lehet, hogy ehhez nagyon messzire kell menned. Lehet, hogy a munkahelyeden alakult ez ki benned, vagy gyermekkorodban, de megyek messzebbre, lehet, hogy előző életed egyik blokkját cipeled magaddal akar évszázadok óta. Néha ez nem megy egyedül, néha kell a segítség, néha kell valaki, aki minket kívülről lát és aki nem ítélkezik. Hosszú éves barátságok, pszichológus-látogatások sem elegendők gyakran ahhoz, hogy egy-egy ilyen mélyen elásott dolgot a felszínre hozzunk, megértünk és megemésszünk. Ilyenkor ne féljünk körülnézni, megnyílni és megtalálni a segítséget. Néha egy olyan embertől jön a legfontosabb sugallat, akiről soha nem gondoltuk volna, hogy bármi köze van a mi (lelki)életünkhöz.
Ha már egyszer ezt magadban és magaddal elintézted, felszabadultál, akkor tedd ugyanezt azzal az emberrel, aki mindezt kiváltotta belőled. Fogadd el, lásd végre tisztán és elfogadóan a másikat. Megnyugtató érzés, lecsendesítő.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy minden ember minden negatív tulajdonságát szeretnünk kell és tolerálnunk. Ami nem esik jól, attól távolodjunk csak el. Nem kell eltűrni az erőszakos ember agresszivitását, a hazugnak nem kell elfogadásból hinnünk, akinek folyton jár a szája, nem kell végighallgatnunk minden esetben. De azt tudnunk kell, hogy mit és kit miért kapunk. Szembesítés van kérem, napi szinten. Munkában, magánéletben, az utcán, a TV-ben, az álmainkban. Ezzel segít nekünk a Sors, Isten, a Teremtő, vagy ahogy neked tetszik, hogy önmagunkat jobban megismerjük, hogy lelkünk és tudatunk és fizikai valónk haladhasson az egység és a harmónia felé.

Minderről lehet hallani Paksi Zoltán asztrozófus rádió beszélgetésében: http://radio.tisztahangok.hu/archivum/04_asztrozofia_03_merleg

Ha kérdésed van, vagy segítséget kérnél, nyugodtan keress meg és megbeszéljük :)

Elcsendesedés - Tudatos teremtés

Nem írtam mostanában túl sokat. Nem volt mit, pedig rengeteg dolog történt. De nem voltak gondolataim. Nem éreztem, nem voltam tudatos, nem volt időm rá. Nem volt terem, nem volt csend. Nem volt magány. Megszűnt teljesen. Ahogy beindult az életem, elvesztettem magamat. Nem tudtam befelé figyelni.
Berendeztem és otthonossá tettem a lakást.
Beiratkoztam hermetikus asztrológia szakra a Göncöl Szellemtudományi Szabadegyetemre.
Olvasok, tanulok.
Voltam nyaralni a szüleimmel.
Gondját viselem a kutyámnak.
Csinálom a dolgomat jól, magamat megerőszakolva, teljesen motiválatlanul.
Titkot őrzök és szerepet játszok.
Megszerveztem a közös nyaralásunkat Vele.
Párt találtam. Kedveset, okosat, szenvedélyeset, megbízhatót, törődőt.
A Füzetben rengeteg pontot pipálhatok ki, mégha sokszor tanulságos is egy-egy teremtés végeredménye. Sokszor olvastam és hallottam: "Nagyon gondold meg mit kívánsz!" Mennyire igaz. Tényleg gondoljátok meg mit kívántok. Ha munkát kértek kérjetek elismerést is hozzá a jó kollégák mellé. Ha otthonos lakást kértek, ne felejtsétek, hogy legyen csendes is. Ha társat kívántok, kívánjatok neki időt, amit rátok szentelhet és nyitottságot és elég szeretetet, hogy elfogadjon titeket "furcsa" mivoltotokban és érettséget, hogy együtt tudjanak élni veletek.
Jól gondold meg mit kívánsz. A kristályos lánynak üzenem, hogy írjon csak bátran a Füzetbe, de ne feledje ki a listáról, hogy párjával felvállalhassák egymást.
Különben szét fog hasadni. Amikor nem érhet hozzá finoman, egymást csitítva. Amikor nem csókolhatja meg támaszt keresve. Amikor nem szólíthatja meg úgy, hogy megmelengesse a szívét. Szét fog hasadni.
Van humorérzéke a sorsnak, olyan poénokat szór, amire aztán végképp nem számítanánk. Kemény tanár, de jó tanár. Azt hinnénk tudatosan teremteni könnyű és innentől kezdve sorsunk teljesen az irányításunk alá kerül. Nem is hinnénk mennyire nincs ez így.
Mi kell a "jó" teremtéshez?
Pontos megfogalmazás. Mikor kérünk valamit angyalainktól, a mesterünktől, vagy bárkitől, legyünk minél pontosabbak. Soha nem fogják a kezünkbe adni teljes mértékben vágyunkat, de az általunk felrajzolt vázlat alapján meglepő, kiszámíthatatlan csodákat alkotnak nekünk.
Elcsendesedés. Teremteni nem lehet felszínesen, kapkodva, komolytalanul. Időt és csendet kell rá szentelni. Magaddal kell lenned, lelkeddel, legbelső éneddel ahhoz, hogy teremteni tudj.
Alázat. Ha mi teremtünk, akkor mi vagyunk Isten? Ha mi teremtünk, akkor bármire képesek vagyunk. Ha mi teremtünk, akkor mások hol lesznek hozzánk képest? Mi vagyunk Isten egy kicsiny kiszakadt része. Kicsi, szárnyaszegett, amnéziás, vak, öntelt kis istenek vagyunk. Tudnunk kell, hogy mindenre képesek vagyunk, de csak az Egység által. A Szeretet által. Alázat és eggyéválás. Különben nem megy.
Ha most előveszed füzetedet és átlapozod, talán észreveszed mennyire nem tudsz még "jól" teremteni. De képes vagy rá. Csak törekedj felfelé, szeress, legye meg benned az alázat és a türelem. Engedd át magad az Egység energiájának, Istennek, a Szeretetnek, akárhogy is hívod.

Te mit teremtettél már? Volt már viccesen, szomorúan, meglepően zárult teremtésed? Meséljetek!