2009. szeptember 17., csütörtök

omw


Hihetetlen nehez volt. Sirnom kellett, feltem, gorcsben voltam. Egeszen addig, mig ala nem irtam a buvos papirt es be nem adtam. Abban a pillanatban majdnem meghaltam belul, aztan jott az uresseg erzes. Most pedig enyem az egesz vilag. Eljatszhatom Fonixet. En lehetek.
Meggondolatlannak es ostobanak tunik a dontes, mintha a buszkeseg is felulkerekedett volna. Nem igy van. Csak eleg volt. Nem megy ez igy tovabb. Nincs hova mennem, de megvan az irany. A leheto legtokeletesebb irany. Nem kell bizonyitek, a bizonyossagig vezeto ut kell.
On my way...

2 megjegyzés: